Hát, erre nem készültem, nem gondoltam, hogy ez a bogár-téma ennyire elhúzódik. Már rég szerettem volna lezárni, ám egy blog teljesedésében az író szándékán kívül (akkor is, ha mégoly határozott, szilárd jellemű és vasakarattal rendelkező is, mint én) a történések sodró tömege is jelen van, azt hiszem, ez elkerülhetetlen, hacsak nem akarjuk a szálakat totálisan szanaszét, elvarratlanul hagyni. Viszont az a gond, hogy arányaiban kezd túl nagy terjedelmet elfoglalni, holott azért egyéb területeken is zajlik az élet, írhatnék munkáról, a remélhetőleg nemsokára elkészülő térképről is, vagy városi utazásaim viszontagságairól és erre talált megoldásomról, meg óh, mi minden egyéb dologról, de a bogarat sem lehet csak úgy félbehagyni itt, először is, mert az hogy nézne ki, másodszor meg azért, mert mind személyes találkozások alkalmával, mind olvasói szinten is az eddigiek arányában elég nagy az érdeklődés, ezért már szinte kötelességem megfelő tájékoztatásban részesíteni a Nyájas Olvasót, aki eddig kitartott (sőt, statissztika szerint egyre csatlakoznak). Megoldást kínálna akár az egész téma átterelése egy tök új, tematikus blogra, de először is ez most nekem túl sok macerával járna, másodszor meg azért az sem kizárható, hogy annyira még nem érett meg az egész.

Legutóbbi, a témával foglalkozó bejegyzés óta, melyben tudományosan rögzítve lettek a bogár pontosabb paraméterei, az történt, hogy  hogy a bogarat hivatalosan is zöld bogyómászó poloskává nyilvánítottuk. Ez viszont további kérdéseket indukált, főleg az otthoni szféra tekintetében. Tehát így, hogy bizonyítottan poloska, azért szegény mibenléte egy kicsit már más megvilágításba került. Kixi este az új tények ismeretében - homlokráncolva a probléma súlyától - olyan kérdést tett föl, amely az elbizonytalanodás bizonyos jeleit mutatta, eszerint: tulajdonképpen mennyire szertjük mi ezt a bogarat? (Mindezt azután, hogy a neten pont egy borzalmas kinézetű vérszívó poloskafajra talált.) Ekkor tudatalattimból nekem is feltörtek némi újnak értékelhető érzések a bogarat illetően, mert (akkor is, ha mégoly határozott, szilárd jellemű és vasakarattal rendelkező vagyok) hirtelen nem tudtam őszintén egyértelmű választ adni. A határozottság hiánya lépett föl, mely jelezte, hogy a bogár további jelenlétén komolyabban el kell gondolkodni, de egy ilyen döntést nem lehet elsietni. Kixi rögtön talált a bokáján két egymás mellett lévő gyanús csípést, és az eddig megfázásosnak tekintett gyengeségének, szemégésének, torokfájásának és hőemelkedésének az eredete is hirtelen más, kétséges értelmezést nyert. Előtérbe kerültek a bogár maradását érintő kérdések. Eközben ő mit sem sejtve továbbra is a levelén ült. 

Érveket a bogár maradása mellet az eddigi tapasztalatok alapján fölsorakoztatni nem nehéz, hiszen halál nyugis, meg se moccan, a hibiszkusznak sem árt, nem csíp, tulajdonképpen az emberrel nem is foglalkozik (mondjuk, amikor fényképeztem, akkor a vakunak szemmel láthatóan nem örült, a csápjaival tiltakozó mozdulatokat tett, de ez extrém esetnek számít).

Ellenérvként csak annyi szerepel (de ez elég súlyos), hogy mégiscsak egy poloska, és egy poloskát nem szoktak csak úgy egy tisztességes háztartásban tutujgatni. Igaz, hogy teljesen ártalmatlan, de akkor is poloska, ez úgy tűnik elég egy jó viszony megbomlásához. Szegény, ha hétpettyes katicabogár, vagy piros, kék, élénkzöld, esetleg szívárványszínű lepke lenne (amely testét közelről megnézve igazából tök ocsmány, de mindenki csak a szárnyaival törődik) még külön kis kupolát is kapna telepített mikroklímával, és az egész világ sors kegyeltjeként nézne ránk, hogy a természet ily' csodája személyesen látogatta meg  kis háztartásunkat és hibiszkuszunkat, de így, hogy poloska... Azért az kicsit durván hangzik (pedig a tapasztalatok alapján semmi ocsmányság nincs benne, legfeljebb furcsa), hogy valaki a szobájában talál egy poloskát, és nemhogy sikoltazva, esetleg félőrülten ordítva ízekre tapossa, vagy finomabb megoldást választva zsebkendőbe csomagolva kibassza az erkélyen, hanem otthagyja a levélen, ahol volt. Ezek után ráadásul még titokban sem tudom tartani.  

A helyzete tehát bizonytalanná vált, úgy tűnik, hogy hosszú, súlyos döntési folyamat előtt állunk, melyet nem lehet egyetlen este alatt, munka után megfáradtan, a nappaliban elkapkodni. Elkezdődik a tárgyalássorozat, Kixivel valószínűleg a dolog komolysága miatt egy felkapott étteremben, vagy egy jómódú szálloda halljában, esetleg bérelt tárgyalótermében kell találkoznunk, hogy folytassuk a megbeszélést. A bogár maradásáról születik döntés, melyet - bármi legyen is az -  a bogárnak is tiszteletben kell tartani és el kell majd fogadni, úgy, hogy bele se szólhat (akkor sem, ha mégoly határozott, szilárd jellemű és vasakarattal rendelkező is mint én).