Ő... Akartam valami vicceset kommentelni, mert szuper a téma, de ezt nem bírom überelni.

erről a következő jutott eszembe: mikor utoljára láttalak téged késsel szalonkázni, éppen ott ültem veled szemben egy vonat fülkéjében, és robogtunk valahová az éjszakában, magunk sem tudtuk hová, csak elindultunk. éppen szalonnáztunk a nagykéssel, hozzá sajtot is ettünk. jó fél karika sajtunk volt abból csemegéztünk. fél szemmel már láttuk az ólálkodó óriást, kislányával a vonat folyosóján, aki aztán - mint az sejthető volt-, be is lépett hozzánk és letelepedett mellém. a késem sajnos pont nem volt a kezemben, úgyhogy hamar magához ragadta, majd miután közölte, hogy most szabadult a börtönből,ahol gyilkosságért ült, bejelentette, hogy vág egy szelet sajtot a lányának, mert éhes. ekkor levágta a háromnegyed kiló sajt kétharmadát és a lányának adta. megkövülten ültünk mereven rázkódva az éjszakai vonat nyomasztó magányában, miközben az óriás lánya jóízűen falatozta a sajtunkat. ezután nem emlékszem, hogy vagy a kést, vagy az órámat akarta magával vinni, de sikerült meggyőznünk, hogy ez az egyetlen és utolsó emlékem a halott apámtól, legyenszíves ne vigye el. végül megenyhült vágott még egy kis sajtot, majd távoztak.