Ma este találkozó lesz a Vezérben.
Felmerült az is, hogy esetleg nosztalgialátogatás címszó alatt a Picassoba megyünk, ennek a részletes tervét már a múltkori alkalommal a Vezérben nagy megfontoltsággal, mindenre kiterjedő körültekintéssel ki is dolgoztuk, eszerint odamegyünk, aztán meg ott leszünk. A végén esetleg eljövünk. Sajnos vérző szívvel azonban, de a Picasso-látogatásra vonatkozólag halasztást kellett kérnem és a helyszínre való szavazatok leadásakor ezt jeleztem is (miszerint a Vezér mellé raktam az ikszet), mert ebben a hónapban megszorító csomagot vezettem be (a korábbi időszak eredményes, de jelentős túllépései miatt; ebben a hónapban még csak-csak kijövünk valahogy az elkölthetőből, a másik bankszámlához meg elvből nem akarok hozzányúlni), és a Picassoba mégsem lehet beljebb vett derékszíjjal menni. Emellett hajnal előtt eljönni se.
A Picasso ifjúkorunk szentélye volt, ahol a falak is előre köszöntek. Meg ott volt a Pitkin meg a Csilla is meg a tájfunasztal, meg a születésnapi bulim, meg mi. Évek óta, talán megvan már tíz éve is, hogy nem voltunk ott, azt sem tudom hogy néz ki (egyáltalán megvan még? - ez kimaradt a tervezésből).
Ma sem oda megyünk, de amíg késik nem múlik.