Aztán arról még nem volt szó, hogy amíg én szombaton délelőtt munkában nemesedtem, délután pedig barátaimmal sörök mellett kicseréltük eszméinket, Kixi és Tomi kisebb túrán vettek részt a Börzsönyben. Erre én értelemszerűen a szombati munka miatt nem tudtam elmenni, de ahogy mondani szokás, ennek biztos így kellett lennie, jó volt nekem helyette délután a Vezér is. Különben is, márcsak a szakmámból kifolyólag én életemben már annyit túráztam sörözés helyett, hogy volt mit visszahozni az arányban. Na, szóval elmentek, túráztak, aztán hál' Istennek haza is jöttek, én meg rájöttem, hogy amint Kixi nélkülem megy túrázni, azonnal rámjön a féltés, és lehetséges balesetek és nem várt események sora merül föl gondolataimban, még akkor is, ha csak Börzsönyről van szó. Praktikus okokból Tomi meg pénteken, túra előtt, meg szombaton is, túra után, nálunk aludt, ugyanis vasárnapra is közös programokat rendelt számunkra az élet. Azt egyébként Kixivel mindketten észrevettük, hogy Tomi szeret nálunk lenni, szereti a mi kis biotópunk hangulatát. Egyébként én is. Az mondjuk közismert, hogy én kevés kivétellel ki nem állhatom a vendégeket, meg a vendéglátást (szintén kevés kivétellel), de Tomira ez egyáltalán nem vonatkozik, mert ő egyáltalán nem vendég, meg ha itt van akkor az embernek nem is kell úgy éreznie, hogy házigazda.
Szóval, a vasárnapi közös program meg az volt, hogy mindhármunk közös ismerőseihez kellett menni lakásnézőbe. Ugyebár én nem csak a vendéglátást nem szeretem, hanem a mindenféle vendégeskedést sem bírom egyáltalán, tehát azt sem, amikor nekem kell menni jópofáskodni, meg udvariaskodni, sőt, ezt ha lehet, még kevésbbé, mert ehhez ráadásul még el is kell menni. A hétvége legnagyobb csapását számomra az a pillanat jelentette, amikor Kixi elárulta, hogy nem tíz-tizenöt perc alatt megnézzük a lakást, megdícsérjük, megiszunk egy üdítőt és eljövünk, hanem ott minket hideg, valamint melegtállal várnak, és nekünk majd ott jól kell magunkat érezni. Ehhez képest a lakás tényleg baromi jól nézett ki, az ilyesmiket szeretem, kicsi és maximálisan hangulatos, jól, praktikusan berendezett jók a falak és bútorok színei, nem is beszélve a benne lakókról, mert B.* a házigazda, és E., a (leendő) házigazdáné szerencsémre egyáltalán nem ragaszkodtak a vendéglátás merev protokolljához, na, az ilyemivel viszont az égvilágon semmi bajom nincs. Tulajdonképp kötetlen, szűk létszámú buli alakult ki, úgyhogy semmi gond nem volt, elég annyi hozzá. Ja, és a házigazda házipálinkája az én nagyapám régi házipálinkájára emlákeztetett, tehát nem csak ütős, de még finom is volt. A hangulat emelkedése és a gyarapodó koccintások közepette a hazafelé vezetés kérdését úgy oldottuk meg, hogy otthagytuk éjszakára a kocsit, a szerencse az, hogy B. és E. kb. másfél kilométerre költöztek tőlünk.
* Egyébként elég idegesítő, hogy B-vel kezdődik a legtöbb azon ismerősöm neve, kiknek kilétét bizonyos okokból egyszerű rövidítéses megoldással homályban kívánom tartani; egyetlen kivétel ezalól Bajszos, akinek valódi neve, mitagadás, szintén B-vel kezdődik, de legalább van normális bloggerneve. Persze szintén B-vel, de az most mindegy. Dehát magamra vessek, az ember vélogassa meg az ismerőseit, ugyebár.
